A nádgazdálkodó vállalkozások kilátásait a kereslet csökkenésén túl az olcsó kelet-európai és kínai nádimport is rontja. A hazai nádasok állapotának megóvásához érdemi szabályozásra és átgondolt támogatási rendszerre lenne szükség. A nád felhasználásának legnagyobb felvevő piaca a nádtetőkészítés, a mesterek igény és lehetőség szerint vásárolnak be télen. A nádból készült termékek három nagy csoportra oszthatók. A zsineges, termelői nádkévék a gépi nádaratás végtermékei.

Néhány évtizede még a természetes anyagokkal történő tetőfedés főként praktikus szempontból volt elterjedt: e növényi részek mindenhol megtalálhatók voltak, így a tető anyagköltsége szinte ingyen rendelkezésre állt. Némi visszaesés után, most ismét egyre többen érdeklődnek a nád, szalma vagy zsindelytetők iránt, immár a természet-közelibb otthon megteremtésének vágya miatt. A tetőfedésre használható szálas anyagok ma is nagy mennyiségben állnak rendelkezésre hazánkban.

...Mire használták a kézzel kicsépelt, csomóba kötött rozsszalmát, a zsúpot? A helyes válasz: Tetőfedésre! Hagyományos épületfedési mód. Két fajtája létezik: teregetős és kötött zsuptető. Készítéséhez kézzel csépelt rozsszalmát használtak fel, amelyet a fedés megkezdése előtt kisebb csomókba kötöttek (zsúp, zsupp, zsúf). A készítés technikája szerint két típus különböztethető meg: teregetős vagy felvert zsúptető. A zsúpcsomókat kibontva aluról felfelé, sorról sorra a tetőlécekre terítik kalászos végükkel lefelé (a legelőn sorban fordítva).

Szeged - A nád víztaszító és kiváló hőszigetelő tulajdonságát emberemlékezet óta ismerik. A 19. és a 20. század fordulóján még jellemzően náddal fedték a tetőzetet, később azonban a cseréptető kiszorította a használatát, így manapság már alig találhatunk zsúpfedeles épületeket. Néhány évszázada mindennapos volt, manapság viszont már kuriózumnak számít a nádfedeles tetőfedés. Leginkább csárdák, tájházak, üdülők, tanyák és gazdasági épületek tetején láthatunk ma is nádat.