A nád az egész világon megtalálható, Európában is sokfelé gyakori. A nád, éppen úgy, mint a gyékények, az állóvizek nádasainak egyik jellegzetes faja. ElsÅ‘sorban elfásodott, üreges szárát hasznosítják. A levélzet lehullását követÅ‘en, rendszerint november végén, december elején kezdÅ‘dik meg a nád aratása, de a vízben álló nádat legkönnyebb jégrÅ‘l aratni.

A nádvágást ma már gépesítették, de még így is a legnehezebb fizikai munkák közé tartozik. A kézi nádaratás eszköze a kocér, ami egy rövid nyelű, rövid pengéjű kasza. Az aratást végzÅ‘ munkás magas szárú gumicsizmában a vízben haladva, vagy a jégen vágja a nádat, amelyeket kévékbe köt. Jégen használták a tolókaszát is, amely egy a jégen, két nyéllel tolt penge. Az aratott kévéket vállon, vagy csónakba rakva hordták a partra.

BÅ‘vebben:

http://asznad.hu/content/httpnadtetocomnad-mint-tetofedes-alapanyagahtml