Érdekességek

Tudod-e, hogy...?

• by Asznad
• 2017.06.11.
• Érdekességek

...Mire használták a kézzel kicsépelt, csomóba kötött rozsszalmát, a zsúpot? A helyes válasz: Tetőfedésre! Hagyományos épületfedési mód.

Két fajtája létezik: teregetős és kötött zsuptető.

Készítéséhez kézzel csépelt rozsszalmát használtak fel, amelyet a fedés megkezdése előtt kisebb csomókba kötöttek (zsúp, zsupp, zsúf). A készítés technikája szerint két típus különböztethető meg: teregetős vagy felvert zsúptető. A zsúpcsomókat kibontva aluról felfelé, sorról sorra a tetőlécekre terítik kalászos végükkel lefelé (a legelőn sorban fordítva). Fából készült, nyéllel, gyakran fogakkal ellátott eszközzel (zsúpverő, verő) felfelé ütögetve egyenletesre verik, majd fűzfavesszővel félméterenként a lécekhez korcolják.

A felvert zsúptetőt Észak-Dunántúlon, Dél-Nógrád, Dél-Heves vidékén, szórványosan az Alföld Déli részén alkalmazták, általában azokon a vidékeken, ahol a nádtető volt az általánosan használt héjazat; A másik típus a kötött zsúptető az előzőnél tartósabb és elterjedtebb technika. A kis szalmacsomó, melynek tájanként más neve alakult ki (baba, bábú, gica, docska, kicska, matring, szerha, kece, toromba), a megkötés helye és az alkalmazás helye szerint háromféle lehet: kalászos végénél megkötött (ez a legalsó sorba és a tető élére került), derékon megkötött (legalsó sorban és a gerincen használták) és a tövénél megkötött (a tető legnagyobb részén ezt használták).

A fedést mindig a legalsó lécnél kezdték el. A kis zsúpcsomót a lécre fektették, a belőle elvett néhány szalmaszálból kötelet sodortak, amellyel a csomót a léchez kötötték. A mellé fektetett következő csomót az előzőből sodort kötéllel kötötték le. A második sortól kezdve a tövénél megkötött csomókat használták, kalászos végével lefelé. Mivel a kalászos vége vékonyabb, egyenletesen sima lett a tető. A tetőéleken általában a kalászos végénél megkötött csomókat tövével lefelé erősítették fel, így itt lépcsőzetes lett a fedés. A Felföldön sok helyütt az egész tetőt lépcsőzetesre kötötték.

A gerincen a csomók végét az ellenkező oldalra kötötték le, vagy az utolsó sor végeit sörteszerűen felcsomózták. Gyakran a gerinc fedését fanyárssal (tetőnyárs), hosszanti lécekkel (csatlóléc) vagy hegyes szögben összeerősített és a gerincre ültetett, lekötött rudakkal (nyomtatófa, kaloda) rögzítették. A kötött zsúptető több évtizeden keresztül tartós volt, ahol megromlott, új csomókkal pótolták. A kötött zsúptetőt a magyar nyelvterület nagy részén alkalmazták: a Dunántúlon, a Kisalföld peremén és a Felföldön domináns héjazat volt a 19. sz. végén. Szórványosan előfordult Erdélyben is.

Forrás: www.mukomu.lapunk.hu

További cikkek

Nádtető a ház dísze

• 2018.05.16.
• Érdekességek

Szeged - A nád víztaszító és kiváló hőszigetelő tulajdonságát emberemlékezet óta ismerik..Tovább

Természetes tetőfedés

• 2017.02.03
• Érdekességek

Néhány évtizede még a természetes anyagokkal történő tetőfedés főként praktikus szempontból..
Tovább

Nád, mint a tetőfedés alapanyag

• 2018.01.21.
• Érdekességek

A nád az egész világon megtalálható, Európában is sokfelé gyakori. A nád, éppen úgy, mint.. Tovább